|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 73 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-73 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Lendvai Ildikó 2010. június 28.ÖsszetartozunkLegalább két évtizedes adósságot törlesztett május 26-án a Magyar Országgyűlés, amikor óriási többséggel megszavazta a kettős állampolgárság könnyítéséről a törvényjavaslatot. Háromszáznegyvennégy képviselő szavazott igennel, öten tartózkodtak (az MSZP-s Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván, illetve az LMP-s Dorosz Dávid és Szabó Tímea), hárman (Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba) ellene voksoltak, és olyanok is akadtak, akik elkéstek a szavazásról. A parlament arról is szavazott, hogy a törvény sürgős kihirdetésére kérje az államfőt, így az új jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen hatályba léphet, az alkalmazását viszont csak 2011. január elsején kezdik meg. Az elfogadott törvény szerint egyéni kérelemre nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke, ha magyarnyelv-tudását igazolja, büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. A kérdést már a rendszerváltás követően rendezni kellett volna, de nem volt meg rá a kellő politikai akarat. Sőt, belefutottunk olyan pofonokba is, mint a 2004. december 5-i népszavazás. Azóta nemcsak a politikusok, hanem a polgárok véleménye is megváltozott a kérdésben: a Nézőpont Intézet egy friss felmérése szerint az emberek hatvan százaléka támogatja az állampolgárság megadását a határon túli magyarok részére. A napokban, úgy látszik, egy másik nagy adósságát is rendezni fogja az anyaországi politikai elit: a Magyar Országgyűlés ezen a héten dönt arról, hogy a trianoni szerződés 90. évfordulója, június 4-e a nemzeti összetartozás napja legyen. Minden jel szerint a politika immár nem hagyja figyelmen kívül azon százezrek-milliók véleményét, akik mindig is egy nemzetnek gondolták magyart, függetlenül attól, hogy épp milyen állampolgárnak születtek. Ha a parlament elvégzi a feladatát, attól fogva a civil szervezeteken és az egyszerű állampolgárokon a sor, hogy tartalmat adjanak ezeknek a törvényeknek. Egy szervezet már elkezdte a munkát: az Apáczai Közalapítvány ma reggel jelenti be, hogyan kívánja valós cselekvéssel megtölteni a nemzeti összetartozás fogalmát. Határtalanul! címmel országos programot hirdetnek a személyes kapcsolatok kialakításának elősegítésére, ennek jegyében 216 millió forintos támogatást adnak 132 magyarországi középiskolának, hogy csaknem hatezer diákot elvigyenek egy tanulmányi kiállításon a szomszédos országok magyarlakta településeire Erdélybe, a Délvidékre, a Felvidékre és a Kárpátaljára. Úgy vélik, csak a határokon átnyúló, minél nagyobb számú személyes kapcsolat járulhat hozzá ahhoz, hogy eljelentéktelenedjen ez a történelmi helyzet, amelynek következtében a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe. Eljött az idő, hogy végre magunkkal is foglalkozzunk, és a könnyített állampolgárság, valamint a nemzeti összetartozás napja épp ezt a célt szolgálja. Ráadásul a szomszédos országok zömét ez nem is bántja: Románia belátta, hogy amit neki szabad a moldáviai románokkal, azt másoknak sem tilthatja meg, és a szerbek is meglepően megértők a kérdésben. Nincs kifogásuk a szlovénoknak és a horvátoknak sem (nekik is vannak hasonló törvényeik), és Ukrajnával is meg lehet egyezni. Szlovákia viszont megbolondult (miközben nekik is van hasonló jogszabályuk), Fico most azzal fenyegetőzik, hogy aki önként magyar állampolgár lesz a felvidéki magyarok közül, attól elveszik a szlovák állampolgárságot. Ehhez az elképzeléshez vélhetőleg az Európai Uniónak és az emberjogi bíróságnak is lesz egy-két szava. Én csak egy régi Balaton-sláger két sorát ajánlanám halkan Fico figyelmébe: „Tudom, hogy tudod, elmúlik / egy kicsit rossz most, de elmúlik.” Lukács Csaba Kiegészítés: Az MSZP-sek 21 képviselője nem voksolt, közöttük volt Lendvai Ildikó távozó pártelnök és Kovács László. Magyar Nemzet 2011. szeptember 9.A Székelyföld egységéről szóló népszavazás megtartását, a Kovászna és a Hargita Megyei Tanács együttes ülését szorgalmazza a Magyar Polgári Párt (MPP).Fazakas Tibor, az MPP országos alelnöke, Kovászna megyei önkormányzati képviselő a testület csütörtöki ülésén felszólalásában arra kérte az RMDSZ-es tanácsosokat, segítsenek az MPP-nek, győzzék meg vezetőiket, hogy tartsák meg az együttes ülést, és írják ki a népszavazást. „Ha a választott képviselők és a népakarat is kinyilvánítja, hogy nem fogadunk el olyan régiót, amelyben megváltoznak az etnikai arányok, ezzel segítünk az RMDSZ-nek, hogy a kormánykoalícióban is előnyös egyezséget kössenek” – fogalmazott Fazakas, aki attól tart, az egyéni érdekek miatt a szövetség kompromisszumot köt a régióátszervezésről. Emlékeztetett, hogy korábban a két megye tanácselnökei azért utasították vissza a kezdeményezést, mert meglátásuk szerint a régióátszervezés lekerült napirendről. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke szerint a háromszéki önkormányzatnak kellene jó példával elöl járnia. Henning László, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke elmondta, a jövő héten sorra kerülő megyeközi egyeztetésen újra felveti a kérdést. Kövér az MPP „Orbánja” Felháborítónak tartja a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei szervezete Dan Manolăchescunak, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) helyi elnökének azon nyilatkozatát, miszerint azért választották Kövér Lászlót tiszteletbeli elnöknek, mert kifogytak a humán erőforrásból. „Dan Manolăchescu két évvel ezelőtt könyörgött nekünk, segítsük Traian Băsescu kampányában. Mi melléálltunk, ezért úgy véljük, a nyilatkozat hátterében valójában barátja, Antal Árpád áll” – fogalmazott Kulcsár Terza Józsefp. A polgári politikus szerint az RMDSZ hiába keresi a Fidesz kegyeit, ezért javasolják, kérje fel Gyurcsány Ferencet vagy Lendvai Ildikót tiszteletbeli elnöknek. „Az EMNT-nek van egy Tőkés Lászlója, a Fidesznek egy Orbán Viktorja, nekünk pedig van egy Kövér Lászlónk” – szögezték le az MPP háromszéki politikusai. Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár) 2011. december 29.Év végi visszapillantóForgalmas világban élünk, ez lehet az oka, hogy év végi számvetésre készülve a visszapillantó tükör jut eszembe. Egy semmi tükördarab az egész, és mégis nélkülözhetetlen a közlekedésben. Magyar megnevezése tökéletesen jelöli tartalmát, még azt is, hogy nem hátranéző, visszalátó tükör, mint egyes nyelvekben, ami hosszasabb folyamatként is értelmezhető, márpedig a vezetésre, az egész forgalomra veszélyes lehet, ha ez a visszanézés nem csupán egy pillantás, ami nem vonja el a figyelmet a lényegről, az előre látásról, az előre figyelésről, mert az előrehaladáshoz ez a legfontosabb. Viszont egy-egy pillantás erejéig hátulról is be kell biztosítanunk magunkat, mert ha például a bennünket követő jármű előzni akar, és ezt a műveletet már meg is kezdte, akkor mi nem kezdhetünk hasonló manőverbe, nem kerülhetünk ki a szembejövő sávon egy, a mi oldalunkon lévő kátyút, nem vághatjuk el az előzésben lévő kocsi útját, mert ebből jobb esetben koccanás, rosszabb változatban karambol származik. Ha egyetlen pillantással akarom befogni azt, ami magyar politikai vonatkozásban történt ebben az évben, akkor mindenképp egy elvont fogalmat, a magyar nemzetpolitikai változásokat látom. A magyarság sorsának alakulásában fontos gazdasági változások háza táján a Kárpát-medence egészében, de távolabbra tekintve is csak kátyúk és gödrök, beszakadt átereszek, felszedett hidak – a magyar nemzetpolitika az, amely nemcsak látványos, hanem érezhető, lélekbe markoló mélységű változásokat hozott. Akik a gazdasági élet változásainak elsőbbségét vallják, azok felszisszenhetnek erre a "visszapillantásra". Jómagam, nem lévén közgazdász, úgy vélem, hogy a pozitív nemzetpolitikai változások megelőzhetik a gazdaságiakat, ezek előbb-utóbb visszahatnak az anyagi termelésre is. A pozitív nemzetpolitikai változások tartóoszlopai ebben az évben minden kétséget kizáróan a magyar nemzetegyesítési törekvések voltak. Ez elsősorban a Kárpát-medence magyarságát érinti, de tágabban is értelmezhető: a Magyar Diaszpóra Tanács, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, a Nemzeti Regiszter megalapítása nyitás a nagyvilágba szétszóródott magyarság felé is. Bennünket azonban ebben az évben leginkább a magyar állampolgárság könnyített eljárással történő megszerzése – vagy visszaszerzése – foglalkoztatott. Ehhez, megfelelő előkészületek után, a most tőlünk elköszönő év elején láthattunk hozzá, és mintegy záradékként az idei év utolsó napjaiban a magyar Országgyűlésben megszavazott választási törvény nem lezárta, hanem biztosította a kezdősebességet a továbbhaladáshoz. A nemzetegyesítés fő pillére tehát az állampolgárság elnyerhetősége révén ez a jogi keret. S az a hatalmas érdeklődés, amely az új esztendőben – nézzünk előre is! – becslések szerint mintegy félmillió új magyar állampolgárt regisztráltathat. Nem kis dolog egy, a történelmi politikai kisiklások következtében szétdarabolt nemzet esetében! És ennek a folyamatnak a támaszai az újjáélesztett Magyar Állandó Értekezlet (Máért), a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. Támasztéka az új támogatáspolitikai rendszer is. Mindez a most leköszönő év "termése". Természetesen, az év politikai történései nem egy sima felületűre öntött kifutópályán, nem autósztrádán mentek végbe. Sőt! Rengeteg volt a kátyú, a torlasz, az akadály. Bel- és külpolitikai vonatkozásban is problémás évet zárunk, s az újabb sem ígérkezik könnyebbnek! A Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti győzelme páratlan intenzitású pánikkeltésbe, egy világvége hangulat gerjesztésébe torkollott. A kormányzásból kibukott párt, vagy az új ellenzék a parlament által elfogadott sarkalatos törvények mindenikét súlyosan elmarasztalta. Cirkusz cirkuszt ért. Emlékezzünk csak: micsoda ribilliót rendeztek, és miként lármázták fel a világot a médiatörvény kapcsán! És a ricsaj ma is fokozódik, miközben égen-földön, sok-sok esetben alpári módon gyalázzák, szidalmazzák a kormányt. A parlament előtt és másutt a rendvédelmiek egy csoportja bohóckodik a szó szoros értelmében, az Őszödi Rém és "testőrsége" – Lendvai Ildikó és társai – az LMP-vel szolidarizálva szimpatizálnak a ribilliókeltőkkel. És most, új év felé a legfelkapottabb csatakiáltás: "Orbán mondjon le!" Ordibálják, táblákon mutogatják a "szakértők", akik nyolc év alatt csődbe nyomorították az országot. Amikor ezeket a nyivákolásokat hallom és látom, képzeletben sorba rakom a figurákat, és próbálom "kinézni" belőlük azt a vezető gárdát, akik az egykori jó útviszonyok ellenére ezekre a tengelytörő utakra vitték az ország politikai teherforgalmát. Ideje volt a leállósávra állítani őket. Néhány százezer új állampolgár szavazata, minden bizonnyal, nem dönti el a következő időkben esedékes magyar választások sorsát. De jó útjelző táblák ezek, amelyek kiegészítik azokat az anyaországi politikai forgalomirányító jelzéseket, amelyek a magyar nemzetegyesítés gyakorlati pályájának felhajtó ágaihoz vezetnek. Sylvester Lajos Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. június 6.Nyirő-újratemetés: elfogadhatatlanok a román intézkedésekElfogadhatatlanok azok a román hatósági intézkedések, amelyek átmenetileg megakadályozták Nyirő József újratemetését – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága fogadott el keddi ülésén. Az állásfoglalást a képviselők 13 kormánypárti és jobbikos igen szavazattal, valamint két MSZP-s nemmel hagyták jóvá. A dokumentum rögzíti, hogy a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog része, ezért egyetlen állam sem akadályozhatja meg ezen alkotmányos alapjog érvényesülését, a végtisztesség megadását. „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy végakaratának megfelelő helyen nyugodhasson. A kegyeleti jog birtokosának joga és kötelessége arról gondoskodni, hogy Nyirő Józsefet végakaratának megfelelően helyezzék örök nyugalomba” – rögzíti az állásfoglalás. A dokumentum kitér arra is, hogy az Országgyűlés Hivatala az író kegyeleti jogának kizárólagos birtokosa, így egyedüliként jogosult az író temetésével kapcsolatosan dönteni. Nyirő hamvainak hat évtizeddel halála utáni hazaszállítása az író politikai szerepvállalásától független kegyeleti esemény, mely megfelel az elhunyt végakaratának – zárul az állásfoglalás. Lendvai: „egylábas” Lendvai Ildikó (MSZP) azt mondta, azért nem támogatják az állásfoglalás elfogadását, mert féloldalúnak, „egylábasnak” tartják. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy hamvai ott nyugodjanak, ahol szeretné, ugyanakkor a magyar politikusok mindent megtettek azért, hogy az újratemetés ne kegyeleti, hanem politikai esemény legyen – értékelte, hozzátéve: szerinte ezt is ki kell mondani. „Nyirővel szemben is méltatlan, hogy egy ilyen groteszk és ijesztő politikai cirkuszt csináljanak” – fogalmazott az ellenzéki képviselő. Szabó Tímea (LMP) nagyrészt egyetértve Lendvai Ildikóval azt látta még problémának, hogy a morális és a jogi érvek keverednek. Megjegyezte: az emberi jogi bizottságnak ehhez a kérdéshez kevés köze van, és Kövér László házelnök megjelenése a helyszínen semmi másra nem volt jó, mint a hisztéria fokozására. Gulyás Gergely (Fidesz) a kritikai észrevételekre reagálva azt mondta: a jogi helyzet világos, és a román jogszabályok szerint sem lehetett volna ellehetetleníteni a temetést, ugyanakkor a politikai vetületet nem érinti az állásfoglalás. Zagyva György Gyula (Jobbik) szerint az újratemetés ellehetetlenítése annak köszönhető, hogy Magyarországnak semmiféle nemzetközi tekintélye nincs, a magyar külügy „impotens” módon tárgyalt a román féllel, azt hitte, még ezt is megteheti. Frakciótársa, Gaudi-Nagy Tamás azt indítványozta, hogy szólítsák fel a román hatóságokat: ne gördítsenek akadályt az újratemetés elé. Belevette volna még az állásfoglalásba a csíksomlyói zarándoklatra érkezők és a diplomáciai mentességet élvezők „zaklatását”, végül a kormánypárti többség ezt nem tette az állásfoglalás részévé. Hajtóvadászat és konspiráció Ismert, a külföldi emigrációban elhunyt Nyirő József pünkösdhétfőre tervezett újratemetése azért maradt el, mert Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere hibásan töltötte ki a temetést engedélyező nyilatkozatot. Bunta Levente a Hír TV Célpont című műsorában elismerte, hogy a román hatóságok nyomást gyakoroltak rá az ügyben: Hargita megye prefektusa azt üzente neki, hogy „megtáncoltatja”, míg Victor Ponta azt közölte, hogy jól járt el a végén. A hatóságok mindent megtettek az újratemetés ellehetetlenítésére. Először a koporsó vasúti szállítását tiltották meg, majd hajtóvadászatot indítottak a közutakon a hamvak után. A rendőrök Lukács Csabát, az esemény sajtófőnökét is feltartóztatták, kábítószer birtoklásának gyanújával. Ügyészi felhatalmazással átkutatták a csomagját, ám csak egy üres urnát találtak nála. A hamvak hollétéről csak három ember tudott – derült ki a későbbi nyilatkozatokból. MTI, mno.hu. Erdély.ma 2012. június 6.Elfogadhatatlan intézkedések (Nyirő József-ügy)Elfogadhatatlanok azok a román hatósági intézkedések, amelyek átmenetileg megakadályozták Nyirő József újratemetését – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága fogadott el tegnapi ülésén. Az állásfoglalást a képviselők tizenhárom kormánypárti és jobbikos szavazattal két MSZP-s ellenében hagyták jóvá. A dokumentum rögzíti, hogy a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog része, ezért egyetlen állam sem akadályozhatja meg ezen alkotmányos alapjog érvényesülését, a végtisztesség megadását. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy végakaratának megfelelő helyen nyugodhasson. A kegyeleti jog birtokosának joga és kötelessége arról gondoskodni, hogy Nyirő Józsefet végakaratának megfelelően helyezzék örök nyugalomra – rögzíti az állásfoglalás. A dokumentum kitér arra is, hogy az Országgyűlés Hivatala az író kegyeleti jogának kizárólagos birtokosa, így egyedüliként jogosult az író temetésével kapcsolatosan dönteni. Nyirő József hamvainak hat évtizeddel halála utáni hazaszállítása az író politikai szerepvállalásától független kegyeleti esemény, mely megfelel az elhunyt végakaratának – zárul az állásfoglalás. Lendvai Ildikó (MSZP) azt mondta, azért nem támogatják az állásfoglalás elfogadását, mert féloldalúnak, egylábasnak tartják. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy hamvai ott nyugodjanak, ahol szeretné, ugyanakkor a magyar politikusok mindent megtettek azért, hogy az újratemetés ne kegyeleti, hanem politikai esemény legyen – értékelte, hozzátéve: szerinte ezt is ki kell mondani. Nyirővel szemben is méltatlan, hogy egy ilyen groteszk és ijesztő politikai cirkuszt csináljanak – fogalmazott az ellenzéki képviselő. Szabó Tímea (LMP) nagyrészt egyetértve Lendvai Ildikóval azt látta még gondnak, hogy a morális és a jogi érvek keverednek. Megjegyezte: az emberi jogi bizottságnak ehhez a kérdéshez kevés köze van, és Kövér László házelnök megjelenése a helyszínen semmi másra nem volt jó, mint a hisztéria fokozására. Gulyás Gergely (Fidesz) a kritikai észrevételekre reagálva azt mondta: a jogi helyzet világos, és a román jogszabályok szerint sem szabadott volna ellehetetleníteni a temetést, ugyanakkor a politikai vetületet nem érinti az állásfoglalás. Zagyva György Gyula (Jobbik) szerint az újratemetés ellehetetlenítése annak köszönhető, hogy Magyarországnak semmiféle nemzetközi tekintélye nincs, a magyar külügy impotens módon tárgyalt a román féllel, amely azt hitte, még ezt is megteheti. Frakciótársa, Gaudi-Nagy Tamás azt indítványozta, hogy szólítsák fel a román hatóságokat: ne gördítsenek akadályt az újratemetés elé. Belevette volna még az állásfoglalásba a csíksomlyói zarándoklatra érkezők és a diplomáciai mentességet élvezők zaklatását, végül a kormánypárti többség ezt nem tette az állásfoglalás részévé. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. december 5.Fidesz: várakozáson felül sikeres a kettős állampolgárság- A Fidesz szerint a legvérmesebb szakértői becsléseket is felülmúlta, hogy csütörtökön Böjte Csaba szerzetes személyében az ötszázezredik külhoni magyar tette le állampolgári esküjét. Erről Hoppál Péter, a kormánypárt szóvivője beszélt sajtótájékoztatón. Hangsúlyozta, kilenc évvel korábban ezen a napon a szocialisták és Gyurcsány Ferenc "uszítására" fájdalmas eredménnyel zárult a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Az új Országgyűlés ugyanakkor 2010 májusában a kettős állampolgárság törvényi biztosításával begyógyította az ekkor keletkezett sebeket, a félmilliomodik külhoni magyar eskütételével pedig gyászból ünnepnappá változott december 5. - fogalmazott a szóvivő. Hoppál Péter azt mondta, az elmúlt évek állampolgársági eskütételei bebizonyították, "mindannyiunkat erősebbé, nem pedig gyengébbé tett az, hogy magyar a magyarnak testvére lehet". Szólt arról is, volt olyan idő, amikor ennek ellenkezőjét próbálták bebizonyítani hazugságokkal, gyűlöletkampánnyal. Szerinte ugyanis az MSZP és Gyurcsány Ferenc 2004-ben "nyíltan a külhoni magyarság ellen kampányolt", magyart a magyar ember uszított. A bukott baloldalon pedig azóta semmi sem változott, hiszen az eltelt kilenc év ellenére még mindig ugyanazok vannak együtt, akik "akkoriban hazudtak" - fűzte hozzá. A Fidesz szóvivője kiemelte, az MSZP elnökének tanácsadója az a Lendvai Ildikó, aki nemrég azt nyilatkozta: nem tévedett a baloldal, amikor nemet mondott a külhoni magyarokra. Hiller István korábbi oktatási miniszter pedig győzelemként értékelte az akkori népszavazás eredményét - mondta Hoppál Péter. A kormánypárti politikus kitért Szanyi Tibor szocialista képviselőre is, aki szerinte ma is rendszeresen uszít a külhoni magyarok ellen, akiket néha románoknak is nevez. A bukott baloldalon emellett megtalálható az a Kuncze Gábor, akinek volt pártja "nyílt magyarellenes kampányt folytatott, amíg létezett", továbbá Gyurcsány Ferenc volt kormányfő, aki szerinte ma is "ugyanazt a hazug gyűlöletkampányt" folytatja, mint 2004-ben és a külhoni magyarokat "ma is megfosztaná a nemzethez tartozás élményétől". Hoppál Péter megjegyezte még, hogy Bajnai Gordon exminiszterelnök ebben a kérdésben mindig "sumákolt, lapított" és soha nem kért bocsánatot a külhoni magyaroktól. A Fidesz ezzel szemben kormányra kerülése után az elsők között, még a kabinetalakítás előtt hozott törvényt a kettős állampolgárságról, amit az alaptörvényben meg is erősített, kimondva: az ország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határokon kívül élő magyarok sorsáért. A szóvivő kérdésre válaszolva elmondta, a kettős állampolgárság elfogadásának idején a legvérmesebb becslések is arról szóltak, hogy az első években 200-250 ezren folyamodhatnak magyar állampolgárságért. Elmondása alapján senki nem számított arra, hogy pár év alatt ilyen sikeres lesz ez a lehetőség a magyarság körében (MTI) 2014. május 15.Orbán Viktor csatafelhívásaAz elmúlt hétre két fontos miniszterelnöki beszéd is esett: a kormányfői székfoglaló, valamint a Fidesz–KDNP szövetség európai parlamenti kampánynyitója. Nemzetben gondolkodó embernek mindkettőt jó érzés volt hallgatni, még akkor is, ha él is bennünk a kétely, hogy a külső-belső szorítások kényszerében milyen mértékben sikerül majd megvalósítani a beszédben foglaltakat. Szalonképesíteni a szalonképtelent A kampánynyitó kifejezetten pozitív eleme, hogy nem próbálta meg eltagadni a legfőbb problémát: a Magyarországon tevékenykedő, gyarmatosításra törekvő háttérhatalommal paktáló, politikáját a végletekig kiszolgáló nemzetellenes erők létét. Vagyis szalonképesíteni a szalonképtelent – akár a szavazatmaximalizálás szándékával. Fontosabb a dolgok kimondása, mint néhány százalék. Arról nem is szólva, hogy bizonyos igazságok kimondása választási szempontból is szerencsés lehet, mert meglehet, hogy egy felesleges gesztus semmit nem hoz a velejéig nemzetellenes ellenoldalnak, onnan viszont demotiválhatja a saját tábort. Nincs visszataszítóbb, mint a nemzeti jelző álcaként való használata, illetve a nemzetellenes erőket integráló hamis nemzeti egységszólam. Mielőtt 1918-ban Károlyi Mihályék megadták volna a kegyelemdöfést a történelmi Magyarországnak a hadsereg leszerelésével, a nemzeti függetlenség jelszavával „kampányoltak” és Nemzeti Tanácsnak nevezték magukat. Valódi elhivatottságukról semmi nem beszél hitelesebben, mint hogy vezetőjük előre megmondta: az országba betörőkkel szemben nem fognak fegyverrel védekezni, valósággal biztatva ellenségeinket, hogy nagyobbat harapjanak a történelemi Magyarországból. Érdemes felidézni a Károlyi Mihálynak tulajdonított szavakat: „Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország, amikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, amire köztársasági elnök leszek, és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből fog állani az ország, mire király leszek.” Íme a „merjünk kicsik lenni” ideológia megalapozója. Károlyi Mihály leghűségesebb mai követője, Gyurcsány Ferenc is előszeretettel használja a nemzeti jelszavakat (lásd az Útközben címmel könyv formában megjelent politikai hitvallását), amikor épp nem arról beszél, hogy kormányra jutása esetén kevesebb Trianon emlékmű és székely kapu lesz az országban. Tavares-asszociációk Nagyon fontos leszögezni, hogy nem Orbán Viktor és a Fidesz választási fogása annak rögzítése, hogy az MSZP és csatolt részei, beleértve a történelem szemétdombjára került, önmagából kifordított MDF-et, a magyar érdek ellen léptek fel Európában, és nem csak a kormány ellen. ATavares-jelentésről mindenki tudhatja, hogy e dokumentumnak annyi köze van Európához és a hármas szellemi gyökérzetű, a keresztény értékrenden, római jogon a görög filozófián alapuló „európai gondolkodáshoz”, mint az Eurovíziós Dalfesztivált botrányos módon megnyerő szakállas álhölgynek. A sokat emlegetett dokumentum álliberális, a klasszikus, John Locke, John Sturart Mill vagy Alexis de Tocqueville által képviselt liberalizmussal köszönőviszonyban nem levő „létező baloldal” kívánságlistája, érdemi mondanivaló nélkül maradt ideológia követőinek szellemi perverziója. Örvendetes, hogy Orbán Viktor is rámutatott arra, hogy a Tavares-jelentést tollba mondó „álmagyar” politikusokat nem kell Európába küldeni, mert ott továbbra is a magyarság jogos önvédelmi törekvései ellen fognak tevékenykedni. Egyikük-másikuk – például Gyurcsány Ferenc, az álmagyar álbaloldal tényleges ideológiai vezére – ki is nyilvánította, hogy az Egyesült Európai Államok híve, ami nem mindenkiben szólaltatja meg a vészcsengőt, hiszen legtöbbek elsődleges asszociációja a sztárolt Amerikai Egyesült Államok. Miközben mit is jelent az euroföderalizmus a valóságban? Azt, hogy a maradék magyar szuverenitás is feloldódna, hogy még kevesebb eszközünk maradna az önálló magyar érdekek érvényesítésére. Miközben minden, nemzetben gondolkodó, alapszinten informált ember tudhatja: a magyar nemzeti cél a függetlenedés Brüsszeltől, a magyar szuverenitás szélesítése, ha úgy tetszik, a magyar autonómia kiteljesítése. Az erdélyi magyarság sorsalakulásával való párhuzam kézenfekvő. A cél az Erdélyt gyarmatosító román fővárostól, Bukaresttől való minél nagyobb fokú függetlenedés. Brüsszel és Bukarest célja – a gazdasági kizsákmányoláson túl – egyaránt a homogenizáció. Míg Brüsszel alapvetően keresztény- és nemzetellenes, és általában nemzeti hagyományoknak üzen hadat, Bukarest a román etnosoviniszta nacionalizmust igyekszik lenyomni valamennyi, uralma alatt élő állampolgár torkán, korra, nemre, vallásra, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. A második magyar igazság Persze a centrális erőtér irányelvének megfelelően „kötelező módon” kellett ütni egyet Orbán Viktornak a másik oldalra is. „Ne engedjük Brüsszelbe azokat sem, akik fejjel mennének a falnak, akik azt mondják, hogy Magyarország helye nem Európában van” – fogalmazott. Kérdés: ennek mi az értelme? A gesztus inkább a magyar választóközönségnek szólt, de mivel nem került részletezésre, vélhetően nem jelzi előre a nemzeti radikális erők elleni offenzívát. Remélni lehet, hogy a Fidesz az EP-kampányban is olyan „erélytelen” lesz a Jobbikkal szemben, mint a parlamenti kampányban. S ez nagyon jól van így. Amikor olvashattuk nemrégiben a világhálón, hogy Lendvai Ildikó szerint pecsét került a Jobbik és a Fidesz szövetségére, mi más juthatott az ember eszébe, mint Lovas Istvánnak az első Orbán-kormány ideje alatt megfogalmazott jótanácsa, hogy a jobboldal tegye meg mindazt, amivel a baloldal meggyanúsítja. Épp erre lenne szükség: háttéregyeztetésre, színfalak mögött összekacsintásra, a nyílt színen pedig ilyenszerű, nem megsemmisítő, nem eltúlzott bírálatra. Nehéz megítélni, hogy erre milyen esély van, alapszinten igen sok frusztráció gyülemlett fel mindkét táborban. Egyik oldalon a gyurcsány-orbánozás, másik oldalon a gárda semlegesítése, az „egyenruhás bűnözés nonszensze”, a Jobbiknak idegen erők kreatúrájaként való bemutatása alapszinten reális gyűlöletet szült. Az elitnek azonban akkor is az a felelőssége, hogy a nemzeti érdekek terén együttműködjön, s hogy a pártérdek ne írja felül a magyar érdekeket. Erre most mutatkozik némi esély. Mint ahogy arra is, amit Orbán Viktor beszédében előrevetített: „Tudjátok, három a magyar igazság. Most jön a második.” A harmadik nyilván az ősszel esedékes önkormányzati választás, amelyen a nemzeti oldalnak ismét csak jó esélye van a győzelemre és megerősödésre. Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2014. július 21.Felállították az emlékművet, az ellenzék tiltakozikHelyére került a Szabadság téren a német megszállás áldozatainak emlékműve. A teret szombatról vasárnapra virradó éjszaka több tucat rendőr zárta le, ekkor emelték a helyére a sast és az angyalt ábrázoló szobrokat. Az ellentüntetők tegnap délelőtt megpróbálták megbontani a kordont, és tojással is megdobálták az emlékművet, amely ellen hónapok óta tiltakoznak zsidó szervezetek és a balliberális értelmiség. Tegnap fél tizenkettő tájékán megjelent egy idősebb úriember, és tojászáport zúdított az emlékműre. A dobálózásba többen is bekapcsolódtak – közölte a Hír Televízió helyszínen tartózkodó riportere. A tüntetők elmondták, ha a dobálózás bűncselekménynek számít, akkor is vállalják a következményeket. A helyszínen több baloldali politikus is feltűnt, Tóbiás József, az MSZP új elnöke azt mondja, azért ment ki, mert a szobor sérti egy társadalmi csoport múltját. A téren ott volt Karácsony Gergely és Lendvai Ildikó is. Az MSZP egykori elnöke elmondta: megdöbbent, hogy az országalma és a kettős kereszt motívuma is megjelent a szoborcsoporton. Mécs Imre felesége, Magyar Fruzsina azt nyilatkozta, hogy információik szerint hétfőn avatják fel a szobrot. A Gyurcsány-párt közleményt is kiadott, szerintük az emlékművel a kormány meghamisítja a holokausztot. A DK elnöke közös tiltakozásra hívott fel „Orbán és csapata újabb gaztette ellen”. Az Együtt–PM Szövetség is tiltakozik a német megszállási emlékmű felállítása ellen, mert annak célja szerintük nem a múltra való tárgyszerű és békés emlékezés, hanem a magyar állam felelősségének eltagadása és a történelem meghamisítása. Mint írják: az önkormányzati választás után az új balközép városvezetés el fogja távolítani a szobrot. Steiner Pál, az MSZP V. kerületi polgármesterjelöltje szombaton tudatta, hogy végleg elutasította a Fővárosi Törvényszék a német megszállás áldozatai Szabadság téri emlékművének építését megakadályozó helyi népszavazási kezdeményezést. Orbán válasza Szabadságunk elvesztésének fájdalma vezeti a budapesti Szabadság téri emlékmű felállítóit – írta korábban Orbán Viktor abban a válaszlevélben, amelyet harminc zsidó származású amerikai képviselőnek küldött. A kongresszusi képviselők és szenátorok a Zsidó Világkongresszus honlapján május végén közölt nyílt levelükben a Szabadság téri emlékmű megépítésére vonatkozó tervek felülvizsgálatát kérték a magyar miniszterelnöktől. Az emlékmű nem holokauszt-emlékmű – hangsúlyozta válaszában Orbán, hozzátéve, hogy megindító holokauszt-emlékművek és -emlékhelyek léteznek már Magyarországon. Az alkotás – írta a kormányfő – egy szabadságharcos nemzet emlékműve arról a fájdalomról, amikor eltiporták a szabadságát. Orbán Viktor felidézte, hogy Magyarországon megszülettek azok a döntések, amelyekkel „erkölcsi, szellemi jóvátételt adtunk a történelem során velünk együtt élt és a magyar nemzet részévé vált zsidó közösség tagjainak is”. Megemlítette a Holokauszt Emlékközpont létrehozását, a holokauszt-emléknap bevezetését, és kiemelte: „zéró toleranciát hirdettünk az antiszemitizmus ellen”. Biztosította az amerikai képviselőket, hogy kormánya a holokauszt-emlékév minden lényeges mozzanatában igényt tart a magyarországi zsidó közösség véleményére és részvételére. „Mi úgy gondoljuk, hogy a holokauszt az egyetemes és a magyar történelemben is egyformán sötét korszak” – rögzítette Orbán Viktor. (mno.hu), Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. szeptember 11.A magyar pártrendszer polaritásaAnnak ellenére, hogy korunkban a lényeges politikai-gazdasági kérdések a háttérben dőlnek el, s a demokratikus ellenőrzöttség alá eső közéleti terület úgy viszonyul a tényleges hatalmi folyamatokhoz, mint a platóni barlanghasonlatban a lekötözött emberek által figyelt árnyak a teljes valósághoz, mégsem értelmetlen a klasszikus politológia egyes kérdésfelvetéseit végigfuttatni a magyar valóságon. Ilyen például a rendszerváltás utáni magyar politika polaritása, amely a gyakori változások után az utóbbi fél évtizedben stabilizálódni látszik. Jóllehet, az egész magyar politikai elit gúzsba kötve táncol akkor is, ha egy része kormányra kerülve a globalista jármot úgy fogja fel, mint az egyéni- és klikk-érdekérvényesítés kiváló eszközét. Ismerjük a jó öreg Rejtő-poént: „meg lehet magát vesztegetni?”– kérdi az arab csendőr Tuskó Hopkinst, akinek villan a szeme: „Azt próbálja meg! – feleli, majd hozzáteszi: menni fog”. De éppen ezért nem mindegy, hogy kormányra kerül-e ismét az a galeri, amelyik kormányon úgy működött, mint az idegen gyarmatosító hatalom helyi adminisztrációja. Ellenzékben pedig ideológiai muníciót szolgáltatnak a magyar szuverenitás ellenségeinek. (Lásd Tavares-jelentés.) A demokrácia nem kis részben színház, egyes országok esetében majdhogynem teljes mértékben az, ahol sikerült kialakítani egy olyan álparlamentarizmust, amelynek keretében bármelyik párt győz, ugyanazt a globalista főhatalmat szolgálja, a jelek szerint Magyarországon nem tartunk itt. Utódkommunisták, liberálisok, konzervatívok 1990-ben három pólus mutatkozott: az utódkommunista, a liberális és a konzervatív. Gazdasági szempontból a szociáldemokrata pólus lefedetlen volt, az utódkommunisták, akiket akkor még egyedül az MSZP képviselt, nem sokat törődtek a munkássággal s a szociális ellátórendszerrel. (A Munkáspártot nem számítom e pólushoz, bár utódkommunista párt volt az is, de egy percig sem volt hajlandó az antiimperializmusból feladni, nem állt be az új „gazda” mellé, hanem külföldi szövetségesek és belső társadalmi támogatottság híján elvérzett). A liberális pólust az SZDSZ és a vele akkor még szövetségben működő Fidesz jelenítette meg, a konzervatívot az Antall József által integrált nemzeti kereszténydemokrata koalíció, az MDF–KDNP–FKGP szövetség. 1994-ben minden felfordult, alapvető átrendeződés zajlott le. A posztkommunista pólus gazdagodott az SZDSZ-szel, melynek még az antalli mérsékelt, a globalista főhatalomnak önmagát a kulcskérdésekben (adósságszolgálat, a kommunista politikai bűnözők felelősségre vonása, a nemzeti érdekeket tekintetbe nem vevő privatizáció) alávető politika is túl nemzeti volt. Inkább odavetették saját szavahihetőségüket, s harsány antikommunistákból, az MSZP első számú gyalázóiból átvedlettek koalíciós partnerré egy 54 százalékos MSZP mellett. Vannak, akik ezt anyagi érdekekkel magyarázzák. Jómagam úgy vélem, legalább annyit nyomott a latban az eszmei ideológiai rokonság is, mely elsősorban a nemzetellenességben és a globalizmus kiszolgálásában ragadható meg. Erre utal a Demokratikus Charta megszerveződése, aminek apropója az volt, hogy a globalizmus egyik helyi főemberének, Surányi Györgynek a mandátumát Antall nem hosszabbította meg a Magyar Nemzeti Bank elnöki székében. A Charta, a nem létező fasiszta veszély elleni népfrontos fellépés hozta ki az MSZP-t a politikai gettóból 1991–92-ben. A konzervatív póluson megjelent a Fidesz, a Torgyán-vezette, kiszámíthatatlan, követhetetlen Független Kisgazdapárt pedig sokak elemzésében mint fél-pólus jelent meg. Mindenesetre 1994 és 1998 között sokáig úgy nézett ki, hogy a Fidesz-KDNP-MDF, az MSZP-SZDSZ és a Kisgazdapárt a voksok egy-egy harmadával számolhat a választásokon s szükségszerű, hogy ezek közül két erő szövetséget kössön. Mint tudjuk, a Kisgazdapárt és a Fidesz lépett szövetségre úgy, hogy a Fidesz várakozáson felül, a Kisgazdapárt pedig várakozáson alul szerepelt. Bejutott ugyanakkor „fél-pólusnak” 5 százalékkal a MIÉP. Az SZDSZ-MSZP szövetség pedig tartósnak bizonyult, ami nem meglepő, hiszen megvolt az értékrendi átfedés, a közös érdek és a közös külső igazodási pont. Két oldal közt 2002 és 2010 között kétpólusú volt a magyar politikum: egy oldalon állt az MSZP és hű fegyverhordozója, a támogatottságát következetlenségével teljesen szétprédáló SZDSZ. (Ehhez persze az is szükséges volt, hogy a nemzeti erők Pozsgay Imrétől Szűrös Mátyásig az MSZP-ből kikopjanak és az MSZP nemzetellenességben az SZDSZ-hez soroljon be. Kovács László, Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Kósáné Kovács Magda, Szabó Zoltán, Szekeres Imre, Szanyi Tibor s hadd ne soroljam tovább, kiválóan alkalmas figurák voltak ehhez és olyan látványos nemzetellenes húzásokhoz, mint a státustörvény megszavazása, majd az annak érvényesítését biztosító Orbán-Năstase egyezség elleni demagóg támadás, a 23 millió román munkavállalóval való fenyegetés vagy a 2004-es népszavazás uszító kampánya.) Másik oldalon a Fidesz, melynek kétes értékű eszmei partnere volt az MDF, mely mára teljes mértékben erodálódott, élpolitikusaik egy része, akik az eredeti eszmeiség megtagadását karrierérdekektől vezérelve követni tudták, most Gyurcsány Ferenc körül tűnnek fel. Atipikus erőtér 2010-ben változott a helyzet a Jobbik parlamentbe kerülésével. Létrejött egy teljesen új, atipikus hárompólusú rendszer, melynek legerősebb, központi eleme a kormányerők szólamaiban „centrális erőtérként” jelenik meg. E gondolat, mint retorikai motívum már a 2009-es európai parlamenti választás tájékán hallható volt, amikor Orbán a Fideszt és a KDNP-t nevezte a mérsékelt centrális erőknek, ellentétben ellenfeleivel, a baloldali és jobboldali „szélsőségesekkel”. A szélsőségesség vádja persze nem állja meg a helyét, hiszen egyetlen politikai erő sem kívánja a demokratikus berendezkedést valamilyen diktatórikus rezsimmel felváltani, s az erőszak sem jelenik meg egyetlen párt retorikájában sem (a politikai szélsőségességnek e két alapvető ismertetőjegye van), de annyi biztos, hogy a választók széles tömegei számára ez egy jól fogyasztható megfogalmazás. Tény az, hogy van egy nemzeti radikális pólus, amit az utóbbi félévtizedben 15–20 százalékos támogatottságot magáénak tudó Jobbik jelenít meg, amely retorikájában és a magyar sorskérdésekre adott megoldási javaslatokat illetően élesen elkülönül a kormányerőktől akkor is, ha vannak lényeges találkozási pontok. A Jobbik akkor lenne zavarban, ha megnyerné a választást, és szembetalálkozna azzal a kérlelhetetlen valósággal, hogy a parlamenti többség nem elég egy ország átprogramozásához. S egy dolog az elvi célrendszer és más az ezer fék, beépített gáncs, nemzetközi kényszerszabta csekély mozgástér, amiben egy szuverenitásának jelentős részétől megfosztott, a multinacionális cégek által nagymértékben uralt kis ország kormánya mozogni tud. (Nem vitatom, hogy egyes területeken valóban változást hoznának, mint például a kulturális finanszírozás esetében. De aziránt erős kétségeim vannak, hogy például az adósságszolgálat frontján vagy autonómiaügyben áttörést tudnának elérni.) Az MSZP és szatellitpártjainak vonatkozásában felmerül a szélsőségesség problematikája, hiszen ha volt a negyed évszázados legújabbkori magyar demokráciának valós sérülése, akkor az a 2006-os rendőrterror volt, amikor a politikailag befolyásolt rendőrség, bíróság és a sajtó egységfrontjával szemben a megkínzott, megvert, megalázott egyszerű polgárnak nem volt kihez fordulni. De ezzel a politikai erővel sem a potenciális szélsőségesség a fő probléma, hanem az, hogy a globalista gyarmatosítók hazai segéderőiként működnek. Kellő tér hiányában a besorolhatatlan és igen csekély szavazóerőt jelentő LMP-t most nem helyezem el ebben a rendszerben, valójában ők a három pólus mellett egy negyedik „félpólust” jelenítenek meg. Békés építkezés? Biztató, hogy a nemzeti erők fokozott térnyerése figyelhető meg az elmúlt két évtizedben. Ha 1994 óta eltelt húsz évet vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy húsz esztendeje a nemzeti erők a leadott voksok felénél kevesebbet mondhattak magukénak, s innen evoluált a helyzet addig, hogy két választáson egymás után a voksok két harmadának örvendhettek. Visszatérve a magyar jövő szempontjából tényleges veszélyt jelentő pólusra: nem biztos, hogy az álbaloldal jelenlegi szétziláltságából van kiút. Elérte őket az osztódás jelensége, marakodnak a koncon s a megmaradt szavazóerőn. Mindehhez politikai bohózatba illő kalandokba is bemennek, mint amilyen most legutóbb az ismeretlenség homályából előrángatott Falus Ferenc főpolgármesterjelöltté avatása. Falus Medgyessy Péternél is rosszabb kommunikátor, bukása megjósolható. Magyarán jó esély van arra, hogy a jelenlegi polaritás mentén „befagy” a magyar pártrendszer, és csak kisebb mozgások lesznek középtávon. Ez akár másfél évtized békés nemzeti építkezést is jelenthet. Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. június 28.Vissza a múltba!A Medián legfrissebb felmérése szerint a Fidesznek több támogatója van az összes magyar szavazó körében, mint a többi pártnak együttvéve, a maga 37%-ával fölényesen vezet, második a Jobbik 12%-kal, utána következik az MSZP 9%-kal, a DK 5%-kal, az LMP 4%-kal. Az Együtt 2%-át és a Magyar Liberális Párt 1%-át csak a precizitás kedvéért említem meg. A biztos szavazók táborában még látványosabb a nagyobbik kormánypárt fölénye: 54%-kal vezeti a listát. A legnépszerűbb politikusok körében az első kilenc (!) helyezett kormánypárti, a tizedik, aki egyben a legnépszerűbb ellenzéki, Vona Gábor. Ezt a trendet szeretné megtörni Molnár Gyula, az MSZP frissen megválasztott elnöke, valamint társa, a választmány új elnöke, Hiller István. Úgy tűnik, a kommunista állampárt egyenes ági örökösének kongresszusa, pontosabban a kongresszus többsége úgy látta jónak, ha felhagy az új arcok felmutatásának politikájával, miután a fiatalok, Mesterházi Attila (korábbi elnök és miniszterelnök-jelölt), Botka László (eddigi választmányi elnök), valamint a most leköszönt, de az elnöki mandátumért újra induló Tóbiás József kudarcot vallott. Most az MSZP visszatér olyan arcokhoz, akiket már sokszor láttunk, ha humorizálni volna kedvünk, azt is mondhatnánk, hogy jó, hogy nem a Kovács László– Lendvai Ildikó párost választották meg. Igaz, ők nem is indultak, de biztos hallgattak volna a jó szóra, ha kellő erővel győzködik őket. Jobban hangzana, ha mindazt, amit a Fidesz az MSZP elnökválasztása alkalmából kiadott közleménye tartalmaz, egy független szakértő írta volna le, de a helyzet az, hogy egy tárgyszerű, elfogulatlan szemlélő sem írhatott volna mást. Mert a két új vezető valóban régi motoros, akik fontos pozíciókban voltak a 2002 és 2010 közötti katasztrofális korszakban, a párt valóban ugyanott folytatja, ahol abbahagyta, a szocialisták valóban végre akarják hajtani Brüsszel kényszerbetelepítési tervét, folytatják a bevándorláspárti politikát és „a falazást a korrupciós ügyeikhez”. Molnár Gyula pedig valóban nyitni akar az országot tönkretevő Gyurcsány felé. Az MSZP jelszava: vissza a múltba! Meglátjuk, mit szólnak ehhez a választók. Borbély Zsolt Attila Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 21.Tusványos – Semjén: nem a mi készülékünkben van a hiba, ha a román-magyar viszony nem megfelelőSemjén Zsolt szerint “nem a mi készülékünkben van a hiba”, ha a román-magyar viszony még mindig nem megfelelően alakul. A miniszterelnök-helyettes erről péntek reggel beszélt Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) mini-Máértnek is nevezett nemzetpolitikai pódiumbeszélgetésén, melyen valamennyi nemzetrész és a magyar kormány képviselői vettek részt. Nemzetpolitikai áttekintésében Semjén Zsolt úgy vélte: valamennyi magyar nemzetrész pozitív példaként használhatja fel jogkövetelésében, hogy Szerbiában a megvalósulás fázisában van a magyar közösség kulturális autonómiája. Szerinte Magyarország és a magyarság a történelmi sebeken túllépve őszintén kiegyezett és kibékült Szerbiával, és bizalmi, baráti, szoros a két ország együttműködése nemzetközi téren is. “Ha velük meg tudtuk csinálni, nem hiszem, hogy a mi készülékünkben van a hiba, ha a románokkal nem tudjuk” – fogalmazott a politikus. Pozitív példaként hozta fel azt is, hogy a visegrádi együttműködés keretében szlovák katonák is védték a magyar határt, és Szlovákia magyarul beszélő katonákat küldött Magyarországra. “Nem gondolom, hogy a mi hibánk az, hogy a románokkal hasonló nem alakult ki” – tette hozzá. A felhozott példák kapcsán megállapította: a nemzetrészek nemcsak önmagukért felelősek, hanem a teljes magyarságért is, mert ami egyik vagy másik nemzetrészben történik, az kihat a többire is. Áttekintésében Semjén Zsolt kijelentette: a magyar állam értelme és célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon, és a magyar emberek életminősége javuljon. A magyar nemzet pedig csak akkor tud fennmaradni, ha minden nemzetrésze fennmarad. Ezért a legtermészetesebbnek tartotta, hogy az anyaország támogatja a határon túli nemzetrészeket és a világban szétszóródott magyarságot. Amint összefoglalta, a támogatás első hagyományos pillére az oktatás, kultúra, identitásmegőrzés támogatása. Az erre fordított összeget 2010 óta megtízszerezte a kormány, és ez most eléri a 90 milliárd forintot. Magyarországnak azonban mára már megvan a gazdasági ereje ahhoz, hogy ne csak az identitás megőrzését támogassa, hanem hasonló összeget szánjon arra is, hogy a határon túli magyarok meg tudjanak élni a szülőföldjükön. A nemzet közjogi egyesítését, az állampolgárság kiterjesztését tartotta a nemzetpolitika harmadik tényezőjének. Úgy vélte, ez olyan “acélabroncs, amely a kulturális identitáson túl egybefogja a magyar nemzetet”. “A szavazati jog azt jelenti, hogy a határon túliak politikai akarata is megtestesül a magyar Országgyűlésben” – fogalmazott. Azért tartotta ezt fontosnak, mert – mint fogalmazott – a külhoni magyarság száz év múlva is rá tudja kényszeríteni a szavazatával a mindenkori magyar kormányt arra, hogy vegye komolyan a külhoni nemzetrészeket. Semjén Zsolt a külhoni magyar szervezetek támogatását is fontosnak tartotta. Mint fogalmazott, nem mindegy, hogy a magyar szervezetek mekkora erővel vannak jelen a Magyarországgal szomszédos államok parlamentjeiben, részei-e a kormánykoalícióknak. “Ahhoz, hogy a magyarság érdekérvényesítése megtörténjen, fontos, hogy a helyi politikai pozíciókban minél magasabb szinten minél több magyar legyen” – jelentette ki. A miniszterelnök-helyettes katalizátor jellegűnek minősítette a magyar állam által nyújtott támogatást. Szerinte az igazi megtartó erőt azok a személyes szálak, barátságok és szerelmek alakítják ki, amelyek Tusványoson és a hasonló rendezvényeken kialakulnak. Semjén Zsolt Lendvai Ildikó szocialista politikusnak egy, a szavazati jog kiterjesztését bíráló kijelentésére is reagált. Felidézte, hogy annak idején nem fogadták el azt a szocialista javaslatot, hogy szavazati jog nélküli adjanak állampolgárságot a határon túliaknak, és ezzel “B kategóriás állampolgárokká” tegyék őket. Hozzátette: “Lendvai Ildikó úgy kóvályog magyar belpolitikában, mint vasorrú bába a mágneses viharban”. MTI; erdon.ro 2017. július 22.Kiálltak a magyar nemzetpolitika mellett a kárpát-medencei magyar szervezetekImmár hagyománnyá vált a Tusnádfürdőn tartott Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a péntek délelőtti kárpát-medencei nemzetpolitikai kerekasztal, amelyen évről évre részt vesznek a magyar kormány megbízottai mellett a határon túli nemzetrészek érdekképviseleti szervezeteinek vezetői, és egyfajta helyzetképet körvonalaznak az őket érintő aktuálpolitikai kérdésekről, nehézségekről, adott esetben megvalósításokról. Idén az erdélyi magyar politikai paletta mindhárom alakulatának vezető politikusai jelen voltak a panelbeszélgetésen, és a többi kárpát-medencei magyar szervezettel egyetemben határozott állást foglaltak az elmúlt hét év következetes magyar nemzetpolitikája, a Fidesz-KDNP-kormányzat megmaradásának fontossága mellett. A magyar nemzet léte az egyetemes magyarság jólétével függ össze; a Trianon kihívásaira adott, a kornak megfelelő válasz pedig a nemzet közjogi egyesítése – hangsúlyozta Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes. A magyar állam értelme és célja, hogy a nemzet fennmaradjon, és az emberek életminősége javuljon. Minden egyes nemzetrész fontos, hiszen ha bármelyik elvész, az egyetemes magyarság csonkul – emelte ki a magyar kormány nemzetpolitikájának meghatározó elemeit összegző Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Mint mondta, valamennyi nemzetrész felelős önmagáért, de a többiért is, hiszen mindaz, ami egyikben vagy másikban történik, kihat a többire is. Felhívta a figyelmet például arra, hogy a többi magyar nemzetrészek pozitív példaként használhatják fel jogkövetelésükben, hogy Szerbiában a megvalósulás fázisában van a magyar közösség kulturális autonómiája. A kormányfő-helyettes megállapítása szerint Magyarország és a magyarság a történelmi sebeken túllépve kiegyezett és kibékült Szerbiával, és nemzetközi téren is bizalmi jellegű a két ország együttműködése. Megjegyezte azt is, hogy a visegrádi együttműködés keretében Szlovákia magyarul beszélő katonákat küldött Magyarországra, akik résztvettek a magyar határ védelmében. Ilyen körülmények között úgy vélte, nem Magyarország hibája, hogy a román-magyar viszony még mindig nem megfelelően alakul. Száz év múlva is számítsanak A Magyarország határain túl élő nemzetrészek és a világban szétszóródott magyarság számára nyújtott anyaországi támogatás egyik alapvető pillére az oktatás, a kultúra és az identitás megőrzésének elősegítése. Erre a célra fordított összeget a kormány 2010 óta megtízszerezte, így most eléri a kilencven milliárd forintot – hangsúlyozta Semjén Zsolt. Hasonló mérvű támogatást szánnak a határon túli gazdaságfejlesztési projektekre is. A nemzetpolitika fontos tényezője továbbá a nemzet közjogi egyesítése az állampolgárság kiterjesztése által, illetve a külhoni magyar érdekvédelmi szervezetek támogatása – összegezte a kormányfő-helyettes. Felhívta a figyelmet arra, hogy teljes jogú állampolgársága révén a határon túli magyarság száz év múlva is rá tudja kényszeríteni a választások révén a mindenkori magyar kormányt arra, hogy komolyan vegye az anyaország határain kívüli nemzetrészeket. Semjén Zsolt kommentálta Lendvai Ildikó magyar szocialista politikusnak a közelmúltban elhangzott, a szavazati jog kiterjesztését bíráló kijelentését is. Emlékeztetett, 2004-ben nem fogadták el a szocialista javaslatot, hogy szavazati jog nélkül adjanak, „B” kategóriás állampolgárságot a határon túliaknak. „Lendvai Ildikó úgy kóvályog a magyar belpolitikában, mint vasorrú bába a mágneses viharban” – tette hozzá a kormányfő-helyettes. Válság és konfliktusok Ukrajnában Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke borús megállapításokat körvonalazott a magyar közösség életét, jövőjét illetően. Elmondta, az Ukrajnát érintő geopolitikai konfliktus nem könnyíti meg a magyarok helyzetét, tekintve, hogy az súlyos gazdasági válságot is eredményezett. Dél-Kelet és Nyugat-Ukrajna között eleve hatalmas különbségek vannak, nemcsak politikai irányultság tekintetében, hanem kulturális, civilizációs kérdésekben is, egy ilyen ország egységét pedig csak egy olyan óvatos, többvektorú politikával lehetne megtartani, amelyet a kilencvenes években folytattak az ukrán vezetők – részletezte. A minszki megállapodás megteremthetné a békét, de ennek az ukrán parlamentben való keresztülvitele problematikus, ugyanis alkotmánymódosításra lenne szükség, hogy a leszakadt területnek szélesebb önkormányzatiságot adjanak. A helyzetet súlyosbítja, hogy többmillió fegyver van magánkézben az országban, és különféle önkéntes félkatonai alakulatok tevékenykednek. Az adósságválság, amelybe Ukrajna belekerült, nem teszi lehetővé azt sem, hogy a továbbiakban önálló gazdaságpolitikát folytasson, ennek pedig az lesz a következménye, hogy az állam rövidesen felszámolja a szociális háló maradványait is – mondta Brenzovics. Arról is beszámolt, hogy míg az 1996-os alkotmányban rögzítették a kisebbségi nyelvhasználathoz való jogot, az anyanyelvi oktatást, jelenleg egyfajta bújtatott alaptörvény módosítás zajlik; a közelmúltban elfogadott felsőoktatási törvény nem engedélyezi például a nem ukrán nyelvű oktatást ezekben az intézményekben. Hozzátette ugyanakkor, ha tovább korlátozzák is újabb törvények elfogadásával a kisebbségi nyelvhasználatot a közoktatásban, nem valószínű, hogy a magyar, bolgár, román, orosz többségű vidékek iskolái hirtelen átálljanak ukrán nyelvű oktatásra. Mindamellett, ezek a törekvések feszültségeket keltenek, s egy ilyen soknemzetiségű országban a nemzetiségek jogainak biztonsága nélkül nem lesz társadalmi stabilitás. – Mi továbbra is fenntartjuk intézményeinket, iskoláinkat, a sajtót, de ez nem lenne lehetséges Magyarország támogatása nélkül – hangsúlyozta a KMKSZ elnöke. Magyar „követek” a diaszpórában Klement Kornél, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének alelnöke azt a kérést intézte a szülőföldjükön élő magyarokhoz, próbáljanak nyíltan, befogadóan közelíteni mindazokhoz, akik jelenleg a különböző államokban szétszóródva élnek, de megőrizték magyarságukat. Hangsúlyozta, sajnos tényként kell kezelni, hogy 2,5-3 millió ember él távol szülőföldjétől. A diaszpóra magyarjai a maguk során a kultúrkincsek megismertetésének „kis követei”, és civil utakon tiltakoznak a Magyarországot érő, rosszindulatú támadások ellen is. Mint mondta, a Kárpát-medencei magyarságot a különféle autonómiaformák létjogosultságának tudatosításával segíthetik. Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke úgyszintén a gazdaságfejlesztési projektnek a kisvállalkozások számára nyitott lehetőségeit értékelte, illetve a közösség erősítése szempontjából pozitívumnak minősítette azt is, hogy legkésőbb a jövő év elején megnyílik Lendván a magyar főkonzulátus. Említést tett arról is, hogy mindmáig nem sikerült átfogó nemzetiségi kerettörvényt elfogadtatni, nem utolsósorban azért, mert az olaszokkal nem sikerült egyezségre jutni. RMDSZ: biztos pont Budapest A Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai szakértő által moderált beszélgetés az erdélyi magyar szervezetek képviselőinek összegzéseivel folytatódott. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke többek között megállapította, az RMDSZ-szel kötött politikai együttműködés „biztos pont” lehet azt illetően, hogy etnikai alapon szerveződő pártokként képviselhessék közösségüket. – Nemzetpolitikai tekintetben számunkra a biztos pont Budapest. Támogatjuk azt a határozott, meg nem alkuvó külpolitikát is, amelyet az Orbán-kormány folytat a Balkánon belül és kívül – emelte ki hozzászólásában Tánczos Barna, az RMDSZ Hargita megyei szenátora. Hozzátette, hogy a „vazallusi” kapcsolatrendszerekhez szokott nagyhatalmaknak ez a fajta politizálás kényelmetlen, a Balkánon pedig kuriózumnak számít. A színfalak mögött a román politikusok is irigykedve tekintenek Magyarország politikai magatartására, de a felszínen továbbra is a simulékony, balkáni politizálást folytatják. Szerinte egy esetleges budapesti kormányváltás elakasztaná a mostani nemzetpolitikát, ezért fontos, hogy a mostani kormánypártokat a külhoni magyarok szavazataikkal is támogassák, amikor erre sor kerül. Az erdélyi magyarság számára biztos pont továbbá az RMDSZ, amely a maga hibáin és problémáin túlmenően, az elmúlt 27 évben állandóan jelen volt a román törvényhozásban – állapította meg a szenátor, megjegyezve, hogy az MPP-vel tavaly őszinte partnerséget tudtak kötni, ezzel is bizonyítva, hogy nem zárkóznak el az erdélyi magyar politikai párbeszédtől. Nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a közelmúltban néhány óra alatt olyan magyarellenes hangulatot sikerült a román sajtóban és a közösségi oldalakon kelteni, amely megakadályozta három fontos törvénytervezet elfogadtatását. Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke kiemelte, az általa irányított politikai alakulat feladatának tekinti a magyar nemzeti együttműködés rendszerének kiteljesítését, a magyar országgyűlési választásokat megelőző mozgósítást. Mint mondta, az EMNP „ellenzéki párt” Erdélyben, de az erdélyi magyarok önrendelkezésének, az autonómiaigények megvalósításának tekintetében összehangolt politikai stratégiákra, együttműködésre lenne szükség. Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető alelnöke örömmel számolt be arról, hogy a HMDK az önkormányzati választásokon nagyszerű eredményt ért el, meghatározó tisztségeket szerzett fontos magyarlakta térségekben. Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke a Kisebbségi Szemle legújabb számában olvasható tanulmányra hivatkozva elmondta: a Felvidéken az etnikai alapú politizálás fontosságát alátámasztja az, hogy a magyarok 16 százaléka saját népcsoportját a szlovák nemzet részének tekinti, 27 százalékuk akkor vallja magát magyarnak, ha abból nem származik kára, 19 százalékuk pedig szlovák iskolába járatja gyermekét. A törvényhozásból kimaradt MKP folyamatosan dolgozik támogatottságának javításán, és tudatos fiatalítási folyamatot is elindított a pártban. Mint mondta, a magyar oktatási és kulturális intézményeket a Felvidéken is a magyar kormány támogatásának köszönhetően működtetik, és szívesen fogadják a tervezett gazdaságfejlesztési projekteket is. Hangsúlyozta, hisz a kárpát-medencei magyarság összefogásában, a „felvidéki magyar nemzetpolitika pedig a felvidéki hálószobában kezdődik”. Három külhoni magyar mandátum várható Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke kijelentette, a VMSZ abban érdekelt, hogy stratégiai partnere, a Fidesz-KDNP pártszövetség győzzön a magyar országgyűlési választásokon, és folytatódjék az elkezdett nemzetpolitikai építkezés. Választási részvételre buzdította a visszahonosított magyar állampolgárokat, hangsúlyozva, hogy a magyar nemzet- és szomszédságpolitika folytonossága biztosítja többek között azt is, hogy Szerbiában a magyarokat ne veszélyforrásnak tekintsék. A külhoni állampolgárokban tudatosulnia kell annak, hogy a sikeres választási regisztrációt követően el is kell menni szavazni – hangsúlyozta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, megjegyezve, hogy körülbelül három külhoni magyar mandátumra lehet számítani, amellyel élni kellene. Elmondta, a 2014-es országgyűlési választásokig csaknem 200 ezren regisztráltak, és a beérkezett 160 ezer levélszavazat több mint 95 százalékát adták a kormánykoalíció pártjaira. Jelenleg a nem magyarországi lakcímmel rendelkező, regisztrált magyar állampolgárok száma meghaladja a 350 ezret. Az államtitkár kifejezte abbéli reményét, hogy a jövő évi választásokig ez a szám jelentősen nőni fog. Az 1918-as gyulafehérvári nemzetgyűlés közelgő centenáriuma kapcsán, Semjén Zsolt kérdésre válaszolva kifejtette: a tudományos műhelyeknek meg kell adni minden állami támogatást ahhoz, hogy a történelmi valóságnak megfelelően írhassák meg az első világháború, Trianon és az idegen impériumokba szakadt magyarság történetét, mert „ha azok írják meg, akik velünk szemben állnak és álltak, abból nem fogunk jól kijönni”. Felidézte, Trianonnak részben azért lett ilyen végkimenetele, mert Budapesten „egy nemzetietlen, hazafiatlan társaság szétverte, felszámolta a magyar honvédelmet, feloszlatta a hadsereget. Ez történelmi tanulság arra nézve, hogy ha „nemzetietlen hatalom van Pesten, az egyetemes magyarság ügye rosszul fog állni” – hangsúlyozta a magyar kormányfő-helyettes. Zay Éva / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 22.A magyar fél nem hibás a rossz viszonyértSemjén Zsolt szerint „nem a mi készülékünkben van a hiba”, ha a román–magyar viszony még mindig nem megfelelően alakul. A miniszterelnök-helyettes erről tegnap reggel beszélt Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor mini-Máértnak is nevezett nemzetpolitikai pódiumbeszélgetésén, melyen valamennyi nemzetrész és a magyar kormány képviselői vettek részt. Nemzetpolitikai áttekintésében Semjén Zsolt úgy vélte: valamennyi magyar nemzetrész pozitív példaként használhatja fel jogkövetelésében, hogy Szerbiában a megvalósulás szakaszában van a magyar közösség kulturális autonómiája. Szerinte Magyarország és a magyarság a történelmi sebeken túllépve őszintén kiegyezett és kibékült Szerbiával, és bizalmi, baráti, szoros a két ország együttműködése nemzetközi téren is. „Ha velük meg tudtuk csinálni, nem hiszem, hogy a mi készülékünkben van a hiba, ha a románokkal nem tudjuk” – fogalmazott a politikus. Pozitív példaként hozta fel azt is, hogy a visegrádi együttműködés keretében szlovák katonák is védték a magyar határt, és Szlovákia magyarul beszélő katonákat küldött Magyarországra. „Nem gondolom, hogy a mi hibánk az, hogy a románokkal hasonló nem alakult ki” – tette hozzá. A felhozott példák kapcsán megállapította: a nemzetrészek nemcsak önmagukért felelősek, hanem a teljes magyarságért is, mert ami egyik vagy másik nemzetrészben történik, az kihat a többire is. Áttekintésében Semjén Zsolt kijelentette: a magyar állam értelme és célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon, és a magyar emberek életminősége javuljon. A magyar nemzet pedig csak akkor tud fennmaradni, ha minden nemzetrésze fennmarad. Ezért a legtermészetesebbnek tartotta, hogy az anyaország támogatja a határon túli nemzetrészeket és a világban szétszóródott magyarságot. Amint összefoglalta, a támogatás első hagyományos pillére az oktatás, kultúra, identitásmegőrzés támogatása. Az erre fordított összeget 2010 óta megtízszerezte a kormány, és ez most eléri a 90 milliárd forintot. Magyarországnak azonban mára már megvan a gazdasági ereje ahhoz, hogy ne csak az identitás megőrzését támogassa, hanem hasonló összeget szánjon arra is, hogy a határon túli magyarok meg tudjanak élni a szülőföldjükön. A nemzet közjogi egyesítését, az állampolgárság kiterjesztését tartotta a nemzetpolitika harmadik tényezőjének. Úgy vélte, ez olyan „acélabroncs, amely a kulturális identitáson túl egybefogja a magyar nemzetet”. „A szavazati jog azt jelenti, hogy a határon túliak politikai akarata is megtestesül a magyar Országgyűlésben” – fogalmazott. Azért tartotta ezt fontosnak, mert – mint fogalmazott – a külhoni magyarság száz év múlva is rá tudja kényszeríteni a szavazatával a mindenkori magyar kormányt arra, hogy vegye komolyan a külhoni nemzetrészeket. Semjén Zsolt a külhoni magyar szervezetek támogatását is fontosnak tartotta. Mint fogalmazott, nem mindegy, hogy a magyar szervezetek mekkora erővel vannak jelen a Magyarországgal szomszédos államok parlamentjeiben, részei-e a kormánykoalícióknak. „Ahhoz, hogy a magyarság érdekérvényesítése megtörténjen, fontos, hogy a helyi politikai pozíciókban minél magasabb szinten minél több magyar legyen” – jelentette ki. A miniszterelnök-helyettes katalizátorjellegűnek minősítette a magyar állam által nyújtott támogatást. Szerinte az igazi megtartóerőt azok a személyes szálak, barátságok és szerelmek alakítják ki, amelyek Tusványoson és a hasonló rendezvényeken kialakulnak. Semjén Zsolt Lendvai Ildikó szocialista politikusnak a szavazati jog kiterjesztését bíráló kijelentésére is reagált. Felidézte, hogy annak idején nem fogadták el azt a szocialista javaslatot, hogy szavazati jog nélküli állampolgárságot adjanak a határon túliaknak, és ezzel „B kategóriás állampolgárokká” tegyék őket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
